Az e havi \u00e9letige a Miaty\u00e1nkb\u00f3l sz\u00e1rmazik, abb\u00f3l az im\u00e1ds\u00e1gb\u00f3l, amelyet J\u00e9zus tan\u00edtott nek\u00fcnk. M\u00e9lyen a zsid\u00f3 hagyom\u00e1nyban gy\u00f6kerezik ez az im\u00e1ds\u00e1g, mert a zsid\u00f3k is \u201emi Aty\u00e1nknak\u201d sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k \u00e9s sz\u00f3l\u00edtj\u00e1k ma is Istent.<\/p>\n
Els\u0151 olvas\u00e1sra d\u00f6bbenetesek ezek a szavak: hogy k\u00e9rhetj\u00fck mi Istent\u0151l azt, hogy t\u00f6r\u00f6lje el a v\u00e9tkeinket, \u00fagy, ahogy arra mi is k\u00e9pesek vagyunk az ellen\u00fcnk v\u00e9t\u0151k ir\u00e1nt? \u00cdgy hangzik ugyanis a g\u00f6r\u00f6g sz\u00f6veg. R\u00e9sz\u00fcnkr\u0151l viszont a megbocs\u00e1jt\u00e1s mindig behat\u00e1rolt, fel\u00fcletes \u00e9s esetleges.<\/p>\n
Ha Isten a mi m\u00e9rt\u00e9k\u00fcnkkel m\u00e9rne, az igazi b\u00fcntet\u00e9s lenne.<\/p>\n
E szavak f\u0151k\u00e9nt azt fejezik ki, hogy tudat\u00e1ban vagyunk annak, hogy Isten megbocs\u00e1jt\u00e1s\u00e1ra van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk. J\u00e9zus adta e szavakat a tan\u00edtv\u00e1nyai, teh\u00e1t minden megkeresztelt ember sz\u00e1j\u00e1ba, hogy a sz\u00edv egyszer\u0171s\u00e9g\u00e9vel tudjunk az Aty\u00e1hoz fordulni.<\/p>\n
Ez abb\u00f3l a felfedez\u00e9sb\u0151l sz\u00fcletik, hogy testv\u00e9rek vagyunk a Fi\u00faban, testv\u00e9rei \u00e9s k\u00f6vet\u0151i J\u00e9zusnak, aki els\u0151k\u00e9nt \u00e9lte le az \u00e9let\u00e9t egyre teljesebb odaad\u00e1sban az Atya szeret\u0151 akarata ir\u00e1nt.<\/p>\n
Csak ha befogadtuk Isten aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t, az \u0151 m\u00e9rhetetlen szeretet\u00e9t, akkor k\u00e9rhet\u00fcnk b\u00e1rmit is az Aty\u00e1t\u00f3l, azt is, hogy tegyen egyre hasonl\u00f3bb\u00e1 mag\u00e1hoz, m\u00e9g abban is, hogy nap mint nap nagylelk\u0171en megbocs\u00e1tunk testv\u00e9reinknek.<\/p>\n
A megbocs\u00e1jt\u00e1s minden egyes tette szabad \u00e9s tudatos v\u00e1laszt\u00e1s a r\u00e9sz\u00fcnkr\u0151l, melyet nagy al\u00e1zattal minden egyes alkalommal meg kell \u00faj\u00edtanunk. Soha nem v\u00e1lik szok\u00e1ss\u00e1, hanem \u00fajra \u00e9s \u00fajra odaad\u00e1st k\u00e9r. J\u00e9zus azt k\u00e9ri, hogy minden nap \u00fagy im\u00e1dkozzunk ez\u00e9rt, mint a mindennapi kenyer\u00fcnk\u00e9rt.<\/p>\n
H\u00e1nyszor megesik, hogy a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk \u00e9l\u0151k megb\u00e1ntanak valamivel, a csal\u00e1dban, az utc\u00e1n, a munkahelyen vagy az iskol\u00e1ban, \u00e9s neh\u00e9z j\u00f3 sz\u00edvvel folytatnunk a kapcsolatot. Mit tegy\u00fcnk h\u00e1t? Ilyenkor k\u00e9rhetj\u00fck a kegyelmet, hogy ut\u00e1nozni tudjuk az Aty\u00e1t:<\/p>\n
\u201e[\u2026] \u00c9lessz\u00fck fel reggelente a sz\u00edv\u00fcnkben a teljes \u00bbamneszti\u00e1t\u00ab, azt a szeretetet, amely mindent betakar, amely be tudja fogadni a m\u00e1sikat olyannak amilyen, korl\u00e1taival, neh\u00e9zs\u00e9geivel egy\u00fctt! Ahogy egy \u00e9desanya tenne gyermek\u00e9vel, ha hib\u00e1zik: mindent eln\u00e9z neki, mindig megbocs\u00e1t, mindig rem\u00e9l. \u00dagy k\u00f6zeledj\u00fcnk mindenkihez, hogy \u00faj szemmel n\u00e9z\u00fcnk r\u00e1, mintha sohasem k\u00f6vette volna el az adott hib\u00e1t! Kezdj\u00fcnk \u00fajra mindig, tudva, hogy Isten nemcsak megbocs\u00e1t, hanem el is felejt, \u00e9s t\u0151l\u00fcnk is ezt k\u00edv\u00e1nja\u201d[1]<\/a>.<\/p>\n Nagyon magasztos ez a c\u00e9l, de bizalomteljes im\u00e1val egyre ink\u00e1bb megk\u00f6zel\u00edthetj\u00fck.<\/p>\n A Miaty\u00e1nk im\u00e1ds\u00e1g v\u00e9gig t\u00f6bbes sz\u00e1m els\u0151 szem\u00e9lyben sz\u00f3l, a testv\u00e9ris\u00e9get t\u00fckr\u00f6zi. Nemcsak magamnak k\u00e9rek, hanem a t\u00f6bbieknek is a t\u00f6bbiekkel egy\u00fctt. A t\u00f6bbiek szeretete seg\u00edt abban, hogy meg tudjak bocs\u00e1jtani, \u00e9s szeretetb\u0151l \u00e9n is magamra vehetem a testv\u00e9r hib\u00e1j\u00e1t, mert lehet, hogy rajtam is \u00e1ll, lehet, hogy nem tettem meg mindent, hogy befogadjam, meg\u00e9rtsem.<\/p>\n Olaszorsz\u00e1gban, Palerm\u00f3ban a kereszt\u00e9ny k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gek \u00f6kumenikus p\u00e1rbesz\u00e9dben \u00e9lnek, \u00e9s ez megk\u00edv\u00e1nja, hogy t\u00falmenjenek n\u00e9h\u00e1ny neh\u00e9zs\u00e9gen. Biagio \u00e9s Zina mes\u00e9li: \u201eEgy lelk\u00e9sz bar\u00e1tunk megh\u00edvott benn\u00fcnket a gy\u00fclekezet\u00fckb\u0151l n\u00e9h\u00e1ny csal\u00e1dhoz, akikkel m\u00e9g nem ismert\u00fck egym\u00e1st. Vitt\u00fcnk magunkkal p\u00e1r dolgot az eb\u00e9dhez, de \u0151k \u00e9rt\u00e9s\u00fcnkre adt\u00e1k, hogy nem nagyon \u00f6r\u00fclnek ennek a tal\u00e1lkoz\u00e1snak. \u00cdgy Zina finoman csak megk\u00edn\u00e1lta \u0151ket valamivel, amit k\u00e9sz\u00edtett, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis egy\u00fctt eb\u00e9delt\u00fcnk. Eb\u00e9d ut\u00e1n azt\u00e1n kezdt\u00e9k sorolni, hogy milyen hib\u00e1t l\u00e1tnak a mi egyh\u00e1zunkban. Nem akartunk sz\u00f3csat\u00e1ba kezdeni, hanem megk\u00e9rdezt\u00fck, hogy vajon az egyh\u00e1zunk melyik hib\u00e1ja, melyik k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151s\u00e9ge akad\u00e1lyozhat meg benn\u00fcnket abban, hogy szeress\u00fck egym\u00e1st. Vit\u00e1hoz szokott bar\u00e1taink elcsod\u00e1lkoztak ezen, \u00e9s lefegyverezte \u0151ket a v\u00e1laszunk. Az evang\u00e9liumr\u00f3l kezdt\u00fcnk azt\u00e1n besz\u00e9lgetni, arr\u00f3l, ami \u00f6sszek\u00f6t, \u00e9s ez sokkal t\u00f6bb, mint ami elv\u00e1laszt. Letelt az id\u0151, \u00e9s amikor b\u00facs\u00fazni kezdt\u00fcnk, nem akartak elengedni. Ekkor kezdem\u00e9nyezt\u00fck, hogy mondjuk el egy\u00fctt a Miaty\u00e1nkot, \u00e9s mik\u00f6zben im\u00e1dkoztuk, nagyon er\u0151sen \u00e9rezt\u00fck Isten jelenl\u00e9t\u00e9t. Meg kellett \u00edg\u00e9rn\u00fcnk, hogy \u00fajra megl\u00e1togatjuk \u0151ket, mert szerett\u00e9k volna, hogy a gy\u00fclekezet\u00fck t\u00f6bbi tagj\u00e1t is megismerj\u00fck. \u00c9s ez \u00edgy folytat\u00f3dik \u00e9vek \u00f3ta.\u201d<\/p>\n Letizia Magri<\/em><\/p>\n\u201eBocs\u00e1sd meg v\u00e9tkeinket, mik\u00e9ppen mi is megbocs\u00e1tunk az ellen\u00fcnk v\u00e9tkez\u0151knek.\u201d<\/strong><\/h4>\n