\u201eTe vagy az Isten, aki l\u00e1tt\u00e1l engem!\u201d (Ter<\/em> 16,13)<\/strong><\/p>\n Az \u00e9let ig\u00e9je ebben a h\u00f3napban a Teremt\u00e9s k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l sz\u00e1rmazik. S\u00e1rai szolg\u00e1l\u00f3j\u00e1nak, H\u00e1g\u00e1rnak a szavai, akit S\u00e1rai feles\u00e9g\u00fcl adott f\u00e9rj\u00e9nek \u00c1br\u00e1mnak, mert neki nem sz\u00fcletett gyermeke, hogy \u00edgy tudjon ut\u00f3dokat biztos\u00edtani. Amikor H\u00e1g\u00e1r \u00e9szrevette, hogy fogant, nagyobbra tartotta mag\u00e1t \u00farn\u0151j\u00e9n\u00e9l. S\u00e1rai pedig olyan kem\u00e9nyen b\u00e1nt vele, hogy k\u00e9nytelen volt a puszt\u00e1ba sz\u00f6kni el\u0151le. Isten pedig \u00e9ppen ott sz\u00f3l\u00edtotta meg k\u00fcl\u00f6nleges m\u00f3don ezt az asszonyt, aki pedig \u00c1br\u00e1mhoz hasonl\u00f3 \u00edg\u00e9retet kapott az ut\u00f3daira vonatkoz\u00f3an. Fi\u00fat fog sz\u00fclni, akit majd Izmaelnek nevez, ami annyit jelent, hogy \u201eIsten meghallgatott\u201d, mert Isten meghallgatta H\u00e1g\u00e1rt nyomor\u00fas\u00e1g\u00e1ban \u00e9s megsokas\u00edtotta ut\u00f3dait.<\/p>\n \u201eTe vagy az Isten, aki l\u00e1tt\u00e1l engem!\u201d <\/strong><\/p>\n H\u00e1g\u00e1r viselked\u00e9se az antik vil\u00e1g szok\u00e1sos magatart\u00e1s\u00e1t t\u00fckr\u00f6zi, ahol az emberek nem tal\u00e1lkozhatnak t\u00falzott k\u00f6zelb\u0151l egy istens\u00e9ggel. H\u00e1g\u00e1r is meglep\u0151d\u00f6tt \u00e9s h\u00e1la t\u00f6lt\u00f6tte el, hogy ezt t\u00fal\u00e9lte. Isten szeretet\u00e9t a puszt\u00e1ban tapasztalta meg, ahol eg\u00e9szen szem\u00e9lyes k\u00f6zels\u00e9gb\u0151l lehet tal\u00e1lkozni vele. H\u00e1g\u00e1r \u00e9rzi Isten jelenl\u00e9t\u00e9t, Isten szeretet\u00e9t, aki \u201el\u00e1tta\u201d \u0151t f\u00e1jdalmas helyzet\u00e9ben, aki t\u00f6r\u0151dik a teremtm\u00e9nyeivel, \u00e9s szeretettel veszi k\u00f6r\u00fcl \u0151ket. \u201e\u0150 nem t\u00e1voli Isten, aki magunkra hagy minket, aki k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s az emberis\u00e9g, az egyes ember sorsa ir\u00e1nt. Err\u0151l sz\u00e1mtalanszor megbizonyosodhattunk. Itt van, velem van mindig. Tud r\u00f3lam: osztozik minden gondolatomban, minden \u00f6r\u00f6m\u00f6mben, minden v\u00e1gyamban, velem hordozza az aggodalmaimat, \u00e9letem minden megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1s\u00e1t\u201d [1]<\/a>.<\/p>\n \u201eTe vagy az Isten, aki l\u00e1tt\u00e1l engem!\u201d <\/strong><\/p>\n Ez az \u00e9letige bizonyoss\u00e1got ad \u00e9s meger\u0151s\u00edt, hogy soha nem vagyunk egyed\u00fcl \u00e9let\u00fcnk \u00fatj\u00e1n, mert Isten vel\u00fcnk van \u00e9s szeret. N\u00e9ha \u201eidegennek\u201d \u00e9rezz\u00fck magunkat ezen a f\u00f6ld\u00f6n, mint H\u00e1g\u00e1r, \u00e9s legsz\u00edvesebben megsz\u00f6kn\u00e9nk a neh\u00e9z \u00e9s f\u00e1jdalmas helyzetek el\u0151l. De biztosak lehet\u00fcnk benne, hogy Isten jelen van, \u00e9s a vele val\u00f3 kapcsolat tesz benn\u00fcnket szabadd\u00e1 \u00e9s ad lehet\u0151s\u00e9get sz\u00e1munkra, hogy mindig \u00fajrakezdj\u00fcnk.<\/p>\n P. is ezt tapasztalta meg, amikor egyed\u00fcl volt otthon a j\u00e1rv\u00e1ny idej\u00e9n. Azt mes\u00e9li: \u201eTeljesen egyed\u00fcl vagyok, ami\u00f3ta lez\u00e1rt\u00e1k az orsz\u00e1gunkat \u00e9s besz\u00fcntettek minden tev\u00e9kenys\u00e9get. Senki sincs mellettem, akivel megoszthatn\u00e1m a tapasztalataimat, de amennyire tudom, megpr\u00f3b\u00e1lom elfoglalni magamat valamivel a nap folyam\u00e1n. De ahogy telnek a napok, egyre nehezebben vagyok. Este nagyon nehezen tudok elaludni. Az az \u00e9rz\u00e9sem, hogy soha nem jutunk ki ebb\u0151l a nyomaszt\u00f3 \u00e1llapotb\u00f3l. M\u00e9gis m\u00e9lyen ott \u00e9l bennem, hogy teljesen Istenre kell hagyatkoznom \u00e9s hinnem a szeretet\u00e9ben. Nem k\u00e9ts\u00e9ges sz\u00e1momra, hogy jelen van \u00e9s elk\u00eds\u00e9r, er\u0151t ad ezekben a mag\u00e1nyos h\u00f3napokban. A testv\u00e9reimt\u0151l \u00e9rkez\u0151 apr\u00f3 jelekb\u0151l is azt l\u00e1tom, hogy nem vagyok egyed\u00fcl. P\u00e9ld\u00e1ul \u00e9ppen egy bar\u00e1tunk online meg\u00fcnnepelt sz\u00fclet\u00e9snapja ut\u00e1n jelent meg a szomsz\u00e9dunk egy szelet tort\u00e1val.\u201d<\/p>\n \u201eTe vagy az Isten, aki l\u00e1tt\u00e1l engem!\u201d <\/strong><\/p>\n Isten jelenl\u00e9t\u00e9nek oltalm\u00e1ban mi is h\u00edrviv\u0151i lehet\u00fcnk az \u0151 szeretet\u00e9nek. Hiszen arra h\u00edv benn\u00fcnket, hogy megl\u00e1ssuk m\u00e1sok sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t \u00e9s seg\u00edts\u00fck testv\u00e9reinket, amikor a \u201epuszt\u00e1ban\u201d vannak, osztozzunk \u00f6r\u00f6meikben \u00e9s f\u00e1jdalmaikban. L\u00e1ssuk meg, hogy mit \u00e9l az emberis\u00e9g, melynek mi is szerves r\u00e9sze vagyunk.<\/p>\n \u00c1lljunk meg \u00e9s l\u00e9pj\u00fcnk oda azokhoz, akik az \u00e9let sz\u00e1mtalan k\u00e9rd\u00e9s\u00e9nek \u00e9rtelm\u00e9t keresik \u00e9s v\u00e1laszra v\u00e1rnak! Tal\u00e1n a bar\u00e1taink k\u00f6zt tal\u00e1ljuk meg \u0151ket, a csal\u00e1dunkban, az ismer\u0151seink, a szomsz\u00e9daink vagy a munkat\u00e1rsaink k\u00f6z\u00f6tt, akik anyagi neh\u00e9zs\u00e9gekkel k\u00fczdenek vagy a t\u00e1rsadalom perem\u00e9re szorultak.<\/p>\n F\u00f6lid\u00e9zhetj\u00fck \u00e9s megoszthatjuk vel\u00fck azokat a dr\u00e1ga pillanatokat, amikor Isten szeretet\u00e9vel tal\u00e1lkoztunk, \u00e9s \u00fajra f\u00f6lfedezt\u00fck az \u00e9let\u00fcnk \u00e9rtelm\u00e9t.<\/p>\n Egy\u00fctt n\u00e9zhet\u00fcnk szembe a neh\u00e9zs\u00e9gekkel \u00e9s fedezhetj\u00fck fel a mi \u00e9let\u00fcnk pusztas\u00e1gaiban is Isten jelenl\u00e9t\u00e9t \u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9t, hogy bizalommal folytathassuk \u00e9let\u00fcnk \u00fatj\u00e1t.<\/p>\n Patrizia Mazzola \u00e9s az \u00e9letige<\/em> csoport gondoz\u00e1s\u00e1ban<\/p>\n