\u201eMagasztalja lelkem az Urat\u201d<\/strong> (Lk<\/em> 1,46).<\/strong><\/p>\n Luk\u00e1cs evang\u00e9lium\u00e1nak els\u0151 fejezet\u00e9ben az \u00dajsz\u00f6vets\u00e9g egyetlen olyan r\u00e9sz\u00e9t olvashatjuk, amelynek f\u0151szerepl\u0151je k\u00e9t n\u0151, M\u00e1ria \u00e9s Erzs\u00e9bet.<\/p>\n Erzs\u00e9bet egy Jeruzs\u00e1lemhez k\u00f6zeli faluban \u00e9lt, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl 150 km-re N\u00e1z\u00e1rett\u0151l. M\u00e1ria miut\u00e1n h\u00edr\u00fcl vette az angyalt\u00f3l, hogy J\u00e9zus anyja lesz (Lk 1,26\u201338), azonnal nekiv\u00e1gott ennek a hossz\u00fa \u00fatnak. Nem ismerj\u00fck a r\u00e9szleteket, csak annyit tudunk, hogy sietve a hegyek fel\u00e9 indult. De vajon mi\u00e9rt ment oda?<\/p>\n M\u00e1ria az\u00e9rt ment, hogy megossza az \u00f6r\u00f6m\u00e9t azzal, aki \u2013 hozz\u00e1 hasonl\u00f3an \u2013 megkapta Istent\u0151l azt a kegyelmet, hogy gyermeket v\u00e1rhat. Az\u00e9rt ment, hogy mellette legyen, \u00e9s seg\u00edtsen neki a terhess\u00e9g utols\u00f3 h\u00f3napjaiban. K\u00e9t asszony t\u00f6rt\u00e9nete ez, k\u00e9t l\u00e1tsz\u00f3lag lehetetlen anyas\u00e1g. Ki tudn\u00e1 jobban meg\u00e9rteni Erzs\u00e9betet, \u00e9s megosztani vele ezt a megtapasztal\u00e1st, mint maga M\u00e1ria? Ebb\u0151l a tal\u00e1lkoz\u00e1sb\u00f3l t\u00f6r fel a Magnificat \u00e9neke.<\/p>\n \u201eMagasztalja lelkem az Urat\u201d<\/strong><\/p>\n \u201eSzavai hatalmas szeretetet \u00e9s rendk\u00edv\u00fcli, \u00e9lett\u0151l fellobban\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00f6t fejeznek ki, emiatt olyan emelkedett a szelleme, \u00e9s \u00e9lett\u0151l ujjong\u00f3 a lelke. M\u00e1ria nem azt mondja: \u00bbDics\u0151\u00edtem Istent\u00ab, hanem \u00bbmagasztalja lelkem\u00ab. Mintha azt akarn\u00e1 mondani, hogy eg\u00e9sz \u00e9letemet \u00e9s az \u00e9rz\u00e9keimet mintha Isten szeretete tartan\u00e1 fenn\u201d[1]<\/a>, \u2013 \u00edrja Luther M\u00e1rton a Magnificathoz f\u0171z\u00f6tt komment\u00e1rj\u00e1ban.<\/p>\n A \u201emagasztalni\u201d ige \u2013 azaz \u201edics\u0151\u00edteni\u201d, \u201efelemelni\u201d \u2013 azt az \u00f6r\u00f6m\u00f6t fejezi ki, amelyet az a felismer\u00e9s v\u00e1lt ki, hogy Isten nagyobb, mint amire sz\u00e1m\u00edtottunk. Ezt az \u00f6r\u00f6m\u00f6t m\u00e9ly al\u00e1zat, valamint m\u00e9ly h\u00e1la \u00e9s k\u00f6sz\u00f6net \u00e9rz\u00e9se k\u00eds\u00e9ri.<\/p>\n Ahogy Ermes Ronchi hangs\u00falyozza: \u201eA Magnificat M\u00e1ria evang\u00e9liuma, az \u0151 \u00f6r\u00f6mh\u00edre, amely minden nemzed\u00e9ket el\u00e9r.\u201d T\u00edzszer ism\u00e9tli el a n\u00e1z\u00e1reti le\u00e1ny: \u201e\u0150 tette velem\u2026\u201d[2]<\/a> , mintha ez egyfajta \u00faj t\u00edzparancsolat lenne, amely felforgatja a vil\u00e1g logik\u00e1j\u00e1t.<\/p>\n \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl is felmer\u00fcl a k\u00e9rd\u00e9s, hogy meg\u0151rizt\u00fck-e, jelen van-e a mindennapi \u00e9let\u00fcnkben \u00e9s az im\u00e1nkban ez a csod\u00e1lat, a r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s \u00e9rz\u00e9se azir\u00e1nt, amit Isten tett \u00e9s tesz tov\u00e1bbra is. Ha nem vagyunk nyitottak az \u00fajdons\u00e1gra, a meglepet\u00e9sekre, ha nincs meg benn\u00fcnk az, \u201eMagasztalja lelkem az Urat\u201d<\/strong><\/p>\n M\u00e1ria \u00e9neke nem csup\u00e1n egy meghitt dics\u0151\u00edt\u0151 ima, hanem egy pr\u00f3f\u00e9tai dics\u0151\u00edt\u00e9s, mert folyamatosan szent\u00edr\u00e1si szakaszokat id\u00e9z[4]<\/a>, \u00e9s ezzel megmutatja a t\u00f6rt\u00e9nelem Isten sz\u00edve szerinti ir\u00e1ny\u00e1t. Dics\u00e9rni azt jelenti, hogy a kicsinyek oldal\u00e1ra \u00e1llunk, \u00e9s hissz\u00fck, hogy a vil\u00e1g megv\u00e1ltozhat \u00e9s meg is kell v\u00e1ltoznia.<\/p>\n Ennek a himnusznak a szavai arra h\u00edvnak minket, hogy meg\u00e9rts\u00fck Isten \u00fcdv\u00f6z\u00edt\u0151 k\u00f6zbeavatkoz\u00e1s\u00e1t szem\u00e9lyes \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi \u00e9let\u00fcnkben egyar\u00e1nt, a saj\u00e1t szem\u00e9lyes tapasztalatunkt\u00f3l az egyetemes t\u00f6rt\u00e9nelemig, a jelen pillanatt\u00f3l eg\u00e9szen az \u00faj \u00e9gig \u00e9s az \u00faj f\u00f6ldig, amelyet az evang\u00e9liumi forradalom hoz el.<\/p>\n \u201eMagasztalja lelkem az Urat\u201d<\/strong><\/p>\n Ezek a szavak minket is arra h\u00edvnak, hogy \u00e9let\u00fcnket eleven dics\u0151\u00edt\u00e9ss\u00e9 form\u00e1ljuk, hogy minden nap felismerj\u00fck a \u201enagy dolgokat\u201d, \u00e9s M\u00e1ri\u00e1val egy\u00fctt \u00e9nekelj\u00fck \u00e9s hirdess\u00fck: Isten h\u0171s\u00e9ges, irgalma nemzed\u00e9kr\u0151l nemzed\u00e9kre terjed, igazs\u00e1goss\u00e1g\u00e1nak \u00e9s szeretet\u00e9nek orsz\u00e1ga pedig m\u00e1ris megval\u00f3sul\u00f3ban van k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk.<\/p>\n Chiara Lubich felismerte M\u00e1ria dics\u0151\u00edt\u0151 \u00e9nek\u00e9nek ezt a forradalmi t\u00e1vlat\u00e1t, amikor a fiataloknak \u00edgy \u00edrt: \u201eOlvasd el a Magnificatot, \u00e9s megtal\u00e1lod benne a kereszt\u00e9ny t\u00e1rsadalmi tan\u00edt\u00e1s els\u0151 \u00e9s leger\u0151teljesebb oldal\u00e1t. Vajon ki \u00e9s mikor fogja ezt teljes m\u00e9rt\u00e9kben megval\u00f3s\u00edtani?\u201d[5]<\/a>.<\/p>\n A k\u00e9rd\u00e9s nyitva marad, \u00e9s egyben felh\u00edv\u00e1s sz\u00e1munkra. Isten k\u00f6zbel\u00e9p\u00e9se nem szabad, hogy a sz\u00edv\u00fcnk legm\u00e9ly\u00e9n maradjon, hanem meg kell nyilv\u00e1nulnia a kapcsolatainkban, a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi \u00e9let\u00fcnkben, a j\u00f6v\u0151 nemzed\u00e9kek \u00e9let\u00e9nek sz\u00f6vet\u00e9t is \u00e1thatva.<\/p>\n Patrizia Mazzola \u00e9s az \u00e9letige csoport gondoz\u00e1s\u00e1ban.<\/em><\/p>\n [1]<\/a> Luther M\u00e1rton, Magnifik\u00e1t \u2013 M\u00e1ria \u00e9neke,<\/p>\n https:\/\/www.scribd.com\/doc\/48081337\/Magnificat-Maria-eneke-by-Luther-Marton-ford-Takacs-Janos p.7.<\/p>\n [2]<\/a> Ermes Ronchi, Magnificat, una finestra aperta sul futuro, Avvenire, 12 agosto 2021.<\/p>\n [3]<\/a> v\u00f6. Ferenc p\u00e1pa, \u00darangyala, R\u00f3ma, Szent P\u00e9ter t\u00e9r, 2021. j\u00falius 4.<\/p>\n [4]<\/a> v\u00f6. G\u00e9rard Ross\u00e9, Il Vangelo di Luca, Citt\u00e0 Nuova, 1992, p.69.<\/p>\n [5]<\/a> C. Lubich, A Geneknek, \u00daj V\u00e1ros, Budapest 2007<\/p>\n<\/div><\/div><\/div>
\nakkor a hit f\u00e1radt lit\u00e1ni\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik, t\u00e1rsadalmi szok\u00e1ss\u00e1, amely fokozatosan kialszik.[3]<\/a><\/p>\n