2026. január

„Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól.” (Ef 4,4)

A keresztény egységért végzett imahéten[1 ] arra kaptunk meghívást, hogy figyelmünket egy különleges témára összpontosítsuk, amely Szent Pálnak az efézusiakhoz írt levelében szerepel. Az úgynevezett börtönleveleiben címzettjeihez fordul, arra buzdítva őket, hogy az egység által tegyenek hiteles tanúságot hitükről.

Egy a hit, egy a Lélek, egy a reménység, amelyre az egységünk épül, és csak ezáltal lehet tanúságot tenni egyetlen testként Krisztusról.

„Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól.”

Pál a reményre hív minket. Mi a remény, és miért buzdít arra, hogy éljünk vele?
A remény bennünk él, mint egy csíra, ajándék és feladat, amelyet kötelességünk őrizni, ápolni és mindenki javára kamatoztatni. „A keresztény remény a hegygerincre állít bennünket, arra a keskeny ösvényre, ahol hivatásunknál fogva minden nap és minden órában úgy dönthetünk, hogy hűek maradunk Isten irántunk tanúsított hűségéhez.”[2].

Hivatásunk, a keresztények meghívása nem csak Isten és az egyes ember között valósul meg, hanem „egybehívás”, mert együtt kaptunk meghívást az egységre mindannyian, akik az evangélium élésére köteleztük el magunkat. Chiara Lubich beszédeiben és írásaiban gyakran kifejezetten hivatkozik az egységre, amely sajátos nézőpontja is a lelkiségének, gyümölcse Jézus jelenlétének közöttünk. És ez a jelenlét mély boldogság forrása.

„Ha a keresztény számára ennyire fontos az egység, akkor ebből az következik, hogy semmi nem áll ellentétben annyira hivatásával, mint amikor az egység ellen vét. Az ember minden alkalommal az egység ellen követ el bűnt, amikor enged az individualizmus újra és újra megjelenő kísértésének, mely arra ösztönöz, hogy saját tetszésünk szerint tegyük a dolgokat. Ilyenkor saját véleményünk szerint járunk el, érdekeink vezetnek, vagy tekintélyünket akarjuk gyarapítani, nem törődünk a többiekkel, sőt lebecsüljük őket, semmibe véve vágyaikat és jogaikat.” [3].

„Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól.”

Guatemalában nagyon aktív a párbeszéd a különböző keresztény egyházak tagjai között.
Ramiro írja: „Egy csoporttal, amely különböző felekezetekhez tartozó tagokból áll, előkészítettük a keresztények egységéért szóló imahetet. A fiatalokkal együtt beillesztettünk a programba egy művészeti fesztivált és nagyon változatos alkalmakat a különböző templomokban. A Katolikus Püspöki Konferencia megkért minket, hogy folytassuk ezt a munkát, és készítsünk elő egy találkozót katolikus püspökök és különböző egyházak tagjai közt, akik egész Amerikából érkeznek majd a niceai zsinat 1700. évfordulójának megünneplésére. Túl ezeken a tevékenységeken nagyon erős egységet tapasztalunk ebben a csoportban mindnyájunk között, és az egység gyümölcseit is, mert testvériséget, örömöt és békét hoz.”

Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában

[1] Az északi féltekén január 18. és 25. között, a déli féltekén pedig a pünkösd hetében tartják. Az idei imaszövegeket az Örmény Apostoli Egyház által koordinált ökumenikus csoport készítette.

[2] Madeleine Delbrêl, akit sokan a 20. század egyik legjelentősebb spirituális személyiségének tartanak. https://www.pasomv.it/files/bocc/madalein_del_brel_noi_spes.pdf .

[3] C. Lubich, Az élet szava, 1985. július, in Parole di Vita, szerk. Fabio Ciardi, (Opere di Chiara Lubich 5), Città Nuova, Róma, 2017, p. 327.