A Fokoláré Mozgalom kapcsolatban van sok olyan emberrel akinek nincs vallásos meggyőződése, de akik a lelkiismeretük szerint élnek, és hisznek az emberiség közös értékeiben. Hívők és nemvallásos emberek együtt dolgoznak, hogy testvéribbé tegyék az emberiség nagy családját.

„Egyesítsük erőinket, mindazok akiket nem érdekel különösebben a hit és azok akik hisznek, mert egy szabad és egyenlő, a kölcsönös tisztelet és szeretet által testvériségben élő emberiség ideálja túl szép és szükséges.” (Chiara Lubich)

A cél

A hitetlenség és a vallás iránti közönbösség a világon mindenütt jelen vannak, különösen Európában, Latin Amerikában, Észak Amerikában, Ausztráliában, Új Zélandon, de Ázsia egyes országaiban is. Mint Mozgalom, sok olyan személlyel vagyunk kapcsolatban, akik nem érzékenyek a hit iránt, de a lelkiismeretük szerint élnek, hűségben az emberiség közös nagy értékei iránt. Egyes országokban létrejöttek párbeszéd csoportok ahol a hívők és más meggyőződésű emberek rendszeresen találkoznak, mert az a vágy egyesíti őket, hogy elősegítsék az emberiség családjának testvériségben való megalapozását. Ez egy párbeszéd, amely az életben és a gondolkodásban közös emberi értékek elmélyítését és előmozdítását szolgálja. Olyan témákat mélyítenek el, mint a „szekularizmus és hit”, „a lelkiismeret”, „az etika” vagy az aktuális események; létrejönnek társadalmi és kulturális vagy konkrét szolidaritási kezdeményezések. A különböző álláspontokból való párbeszéd akkor lehetséges, ha mindkét oldalon van: saját identitástudat, a másik és a kultúrája iránti teljes tisztelet, azok kölcsönössége, akik tudják, hogy sokat tudnak adni és kapni is, végtelen türelem meghallgatni, megérteni és szembenézni mások érveivel, mindig gazdagodásnak tekintve azokat, tudatában annak, hogy a másik meggyőződése is ugyanolyan teljes méltósággal bír, mint a miénk.

Történelem

A 70-es évek végén a Mozgalom terjedésével egyidőben a vallásos meggyőződés nélküli vagy agnosztikus és közömbös személyek iránti nyitás megérett arra, hogy egy saját fizionómiával rendelkező párbeszéd formájában fejeződjön ki, hiszen az egység az ember, az ő méltósága, kultúrája, szükségletei, hite iránti mély tiszteletet is jelenti. 1978-ban Chiara Lubich létrehozta a „Vallásostól eltérő meggyőződésű emberekkel folytatott párbeszéd nemzetközi központját”. 1995-ben Loppianóban (Olaszország) először vett részt vallásos meggyőződés nélküli emberekkel tartott találkozón, és válaszolt kérdéseikre. Hasonlóképpen jelentős volt 1998-ban is a velük való második találkozás.

További fejlődés

1992-ben az olaszországi Castel Gandolfóban található Mariapoli Központban rendezték meg az első nemzetközi kongresszust, amelyet azóta is rendszeresen tartanak. 2003 decemberében Chiara a párbeszéd elmélyítését célzó tanfolyamokat és konferenciákat kezdeményezett, melyeket együttműködésben valósítottak meg hívők és vallásos hitet nem vallók. Ezeken a találkozókon a Mozgalom lelkiségének néhány pontja és a hozzá tartozó világi jellegű témák (az értékek választása és a lelkiismeretre hallgatás, az ajándékozás kultúrája, kölcsönösség és szolidaritás) lettek elmélyítve. Az utolsó konferenciát 2017-ben tartották „A fájdalom értelme?” címmel.